Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Zelk Zoltán: Tavaszi dal

Egy, ketto, három, négy,
kis ozike, hová mégy?
– Elég hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!

Egy, ketto, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
– Se erdobe, se rétre:
a szép tavasz elébe!

Egy, ketto, három, négy,
te kis madár, vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!

Reklámok

november 20, 2008 Posted by | Zelk Zoltán | Hozzászólás

Zelk Zoltán: Párbeszéd

– Honnét, szomszéd?
– Ahol voltam, onnét!
– Mit evett?
– Eleget!
– Mi jót?
– Hernyót!
– Hány volt?
– Egy volt!
– És még?
– Kukacot!
– Mennyit?
– Hatot!
– Hát még?
– Legyet!
– Hányat?
– Hetet!
– Mást még?
– Pondrót!
– Sok volt?
– Nyolc volt!
– Jó volt?
– Jó volt!

november 20, 2008 Posted by | Zelk Zoltán | Hozzászólás

Zelk Zoltán: Hová szaladsz, vízipók?

– Hová szaladsz, vízipók?
– Keresem a békát!
– Mért nem húzol kiscipot?
– Gyorsabb így mezítláb!

– Miért futsz ily sebesen?
– Én leszek a násznagy:
ma tartják a lagziját
a békakirálynak…

– Hol lesz a lakodalom?
– A királyi házban:
sásból, nádból épített
tavi palotában…

– Hát a menyasszony ki lesz
békakirály párja?
– Hetedhét mocsárnak a
legszebb békalánya…

november 20, 2008 Posted by | Zelk Zoltán | Hozzászólás

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya foz,
együtt lenni jó.

Ég a tuz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyu vagyok…

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet…
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

november 20, 2008 Posted by | Zelk Zoltán | Hozzászólás

Zelk Zoltán: Ákombákom

Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra az irkámon,
úgy indul el ákombákom.

Azt hittem, már sose látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdot járom,
ül az ágon ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.

Szólok hozzá: “Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Eso esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom…

Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!”
S képzeljétek, jövo nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s visszaadta nagykabátom.

november 20, 2008 Posted by | Zelk Zoltán | Hozzászólás

Zelk Zoltán: A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdo közepében
három nyulak összegyultek,
selyemfure települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s felkiáltott: „Mit csináltok?
Mit csináltok három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak…”

-Úgy, úgy bizony, mint az urak!-
felelték a három nyulak.-
Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az idot lopni,
Most indulunk rókafogni!…-
Csacsi szarka, nem elhitte?
Repült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
„Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak…
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még mirol beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek…”

Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka
Futott ki az erdoszélre,
csak mielobb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,
szemben vele farkas haladt:

-Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, idehallgass!
Az erdo közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még mirol beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek…

No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett.
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott.
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta:
„Hova szaladsz, farkas koma?”

-Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdo közepében jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek,
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk,
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még mirol beszélgettek?
Hogy eztán csak medvét esznek!-

Egyébre se volt már kedve,
szaladni kezdett a medve.
Elol róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdoszélre,
szomszéd erdo közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szello se érjen utánuk…

Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe,
Nézi is oket nevetve:
együtt szalad róka, medve…

„No hiszen, csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!-
kiáltott rája a medve.-

Az erdoben három szörnyek,
puska sem öli meg oket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!”

Szedte lábát a vadász is,
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet…

Ezalatt a nyusziházban,
fuszálakból vetett ágyban,
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben…

november 20, 2008 Posted by | Zelk Zoltán | Hozzászólás