Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Ungvár-Németi Tóth László: Szilassy Ágnesz Kis-aszszonyhoz.

Zöld Kor, `virágzó elme, tiszta szív,
Természetes, nem tettetett, szent ösztönök.
Nemes tehetség szentül érzeni;
S nemes szabadság bátran szólani:
A` legnagyobb jók mind azok között
Mellyekben a` Természet részesít.

Nemes Kar, érték, `s olly bőség – szaru,
Melly minden áldással bövölködik,
Hogy a` mi tetszenék, reád bugyogja.
Magas Születés, nemes neveltetés,
Nagy érdemű Szülék, Atyák, `a Anyák;
A` legnagyobb jók mind azok között,
Mellyenben a` Szerencse részesít.

Szent, tiszta, fedhetetlen erkölcs,
Nyájas tekintet, kellemes beszéd;
Okos, meg ért, `s világos értelem:
A` leg nagyobb jók mind azok között:
A` mellyeket magunk szerezhetünk!

Azért, ha mind ezeknek birtokok –
Kezében volna – bár akár kinek,
Nincs, a` mit annak vagy kivánni tudjak,
Vagy akármi Isten tudna közleni! –

november 2, 2008 Posted by | Ungvár-Németi Tóth László | Hozzászólás

Ungvár-Németi Tóth László: Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.

Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, –
Szép, és szerelmes
Volt a` Leány.

Még a` kis Ámor
Nyilat keresget,
`S már a` Leányka
Meg lőtte Őt;

“Löj kát Leányka,
Mond a` kis Ámor,
Csak lőj ezéntől
Másokra is”

Nem úgy, nem Ámor!
Kiálta Cyprisz,
Mert a` Leányka-
– Mindent ki gyújt,

Sokkal tanácsosb,
Ha ő csak ott lő,
A` hol te Ámor
Nem boldogúlsz!

november 2, 2008 Posted by | Ungvár-Németi Tóth László | Hozzászólás

Ungvár-Németi Tóth László: A` szerencse.

Siket, `s vak a` Szerencse,
Nem hallja a` Könyörgést;
`S nem látja a` Könyörgőt;
Mellyért is állhatatlan,

`S bizonytalan Kegyelme.
A` mit csinált, le rontja;
A` mit kötött, el oldja;
A` mit rakott, le dönti;
`S a` mit viszen, le ejti.

Ugyan azt, ha kedve hozza;
A` Styx alá taszítja.
Másiknak annyi terhet,
`S málhát kötöz nyakába,
Hogy a` szegény Szarándok
Csak tétováz alatta.

Hogy így velem ne bánjék;
Mivel, ha kedve tartja,
Hogy bútyorát emeljék,
Tartson tevét magának;
Ha pedig tekézni kíván,
Tartson tekét magának.

november 2, 2008 Posted by | Ungvár-Németi Tóth László | Hozzászólás

Ungvár-Németi Tóth László: A sok barát

Szükség szerez, szükség csinál,
Szükség tanít barátokat,
`S szükség szerént kell a` barát,
Asztal barát, és pénz – barát;
Születetés-barát, `és fény – barát;
Nemzet-barát, és honn-barát;
Tudomány-barát, és hír-barát;
Szégyen-barát, és kár-barát,
`S a` mennyi szükségünk vagyon,
Mind annyi féle a barát. –

november 2, 2008 Posted by | Ungvár-Németi Tóth László | Hozzászólás

Ungvár-Németi Tóth László: A` Róka és a` Szőlő

Látván az éhes róka egy Szőlő-lugast,
El kezd ugrálni a` finom gyümölcs után,
De majd, hogy el nem érte a szép fürtöket:
Éretlen is még az, pedig bizony nekem
Nem kell szegény egreske. Igy szól `s el megyen.
Gyalázni szoktuk, a` mihez nem juthatunk.

november 2, 2008 Posted by | Ungvár-Németi Tóth László | Hozzászólás

Ungvár-Németi Tóth László: A` Papagáj

Egy otromba nagy Papagáj ki rontván ketreczét,
Megyen egy berekbe, hogy magának, társai`
A` több madárkák seregökön rangot vegyen.
E` végre követi a` hamis Tudósokat,
Tekintetökre, és hangjokra nézve is.
Gyaláz, `s ki gúnyol mindent. Neki a` Fülmile
Vontatva; a` Kenderike sehogy sem énekel;
A` kis Barázda-billegető pedig, – talám
Tudhatna, úgy mond, valamit, a` mint ismerem,
Ha ugyan tanulna, `s én lehetnék mestere,
Nincsen madár, nincs egy sem, a` melly ö neki Kedvére szólna.
Innen a` leg ékesebb Madárka-dalt is ketté vágja, `s meg szegi.
Egykor meg unván mások is a` gyalázatot,
Meg kérik a` Papagájt; “Uram ! szólj már Te is,
Ne csak fütyölj mindég, beszélj, vagy énekelj,
`S hagyjad, csodáljuk, és kövessük szép szavad`.
Mikor a` Papagáj rémülten; Uraim! igy felel,
Én jól fütyölök; de énekelni nem tudok! –

november 2, 2008 Posted by | Ungvár-Németi Tóth László | Hozzászólás

Ungvár-Németi Tóth László: A` házat építő Socratesz

Köz a` baráti név; de ritka a barát.
Midőn ama` nagy Socratesz, (kinek dicső,
`S örök nevéért meg halálát is örömest
Ki állanám) egy kis házat csináltatott,
Kérdé valaki az ottan elmenők közül:
Ugyan, – hogy építsz olly nagy ember, illy piczin
Házat? Jaj! úgy mond Socratesz, aza bölcs öreg,
Csak ez lehetne jó barátokkal teli.

november 2, 2008 Posted by | Ungvár-Németi Tóth László | Hozzászólás