Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Szabó Lőrinc: Lóri óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
– Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyrol a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsonek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
– Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem birtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnott a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijeszto volt odalentrol,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erosek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
– föl! föl! – mint az elso hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszut állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra – és már gyülöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!…
És ekkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: – Te kölyök! – Aztán:
– No, ne félj, – mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

november 20, 2008 Posted by | Szabó Lőrinc | Hozzászólás

Szabó Lőrinc: Lóci elalszik

Azt hittük, már rég alszik, és
egyszerre frissen, hangosan
megszólalt a szomszéd szobából
Lóci, a kisfiam.

„Anyuka, kit temetnek el?”
– kérdezte; és mi, a nagyok,
összenéztünk, és a szemünkben
veszély volt és titok,

hogy mire gondol Lóci és
mitol fél, hol jár az esze,
s a meglepetés zavarában
nem felelt senki se.

„Kit tesznek le a föld alá?”
– sürgette most már a gyerek.
„Azt, aki meghalt”, – szólt az anyja
gyorsan és nevetett.

„A-azt?” – békült meg a kicsi,
felejtve minden rossz gyanút.
„Csak azt?… Akkor jó!” – tette hozzá
és most már elaludt.

november 20, 2008 Posted by | Szabó Lőrinc | Hozzászólás

Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én…

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdo a fazékból,
kidagadok én.

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok és,
eros leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáit
elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,
nagy úr leszek én,
arany szobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,
vezér leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén.

november 20, 2008 Posted by | Szabó Lőrinc | Hozzászólás

Szabó Lőrinc: Hörpento

Gá-gá, bíró, bumbele, Máté,
nem apádé, nem anyádé,
tied ez a nagy karéj,
tej van hozzá, hófehér.
Míg ezt szépen megiszod,
húz a liba papucsot,
indul messze Angliába,
fél, hogy fázni fog a lába.
Azt üzeni: odaér,
mire elfogy a karéj,
s ahogy iszod a tejet,
kortyok szerint lépeget:
lép,
lép,
lépeget,
még,
még,
még egyet, –
az utolsót! Így ni! Már
egész üres a pohár!
Ennek aztán örvendek,
s én is nagyot hörpentek.

november 20, 2008 Posted by | Szabó Lőrinc | Hozzászólás

Szabó Lőrinc: Ha nagy, ha kicsi

Ha nagy, ha kicsi, zörög a kocsi.
Ma árkon-bokron át futunk,
A világ végére visz utunk.
Ha nagy, ha kicsi –
zörög a kocsi.

Tegnap, hogy az erdot jártam,
A bokorban nyuszit láttam.
Láttam: jön-megy, fülel, bujkál,
Körülsetteng, rámkukucskál
– s közel hajlik, így ni, így –
súgni akart valamit?

november 20, 2008 Posted by | Szabó Lőrinc | Hozzászólás

Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny

Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hej, de éhes, hej, de szomjas
ez a társaság!

Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
Illeg-billeg tyúkjai közt
a Kukurikú!

Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
négy sonkáján Kucu néni
lassan eldöcög.

Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Csacsi
rábog, hogy I-á!

Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút!

Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
keltsen édes hangversennyel
ez a társaság!

november 20, 2008 Posted by | Szabó Lőrinc | Hozzászólás

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülogép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tole,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tole:
fehér már az utca,
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye –
és reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

november 20, 2008 Posted by | Szabó Lőrinc | Hozzászólás