Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhok

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhok szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felho,
pamacsos,
hullj le, te zápor
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

november 20, 2008 Posted by | Nemes Nagy Ágnes | 1 hozzászólás

Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam

Láttam, láttam lappantyút!
Éjszaka, erdon meglestem,
róka-vadásszal kettesben.

Nem volt ottan lámpa, se ház,
mentünk: én meg a rókavadász,
akkor az égen, fekete égen
valami röppent még feketébben,
valami röppent: lappantyú!
Két szeme lángja, két pici lámpa,
gurgula-hangja úszik utána.

Ketten láttuk, senki más,
ketten: én meg a róka-vadász.

november 20, 2008 Posted by | Nemes Nagy Ágnes | Hozzászólás

Nemes Nagy Ágnes: Laboda

Van egy nagy tó: Ladoga.
Közepében pagoda.
Ladogai pagodában
égig ér a laboda.

Hej, emide-amoda!
Ez a csoda-laboda.
Ez a híres ladogai
pagodai laboda.

november 20, 2008 Posted by | Nemes Nagy Ágnes | Hozzászólás

Nemes Nagy Ágnes: Kendervászon

Kendervászon, lenvászon,
ezt a hegyet még megmászom.

Kendervászon, lenvászon,
hogyha járok, nem fázom.

november 20, 2008 Posted by | Nemes Nagy Ágnes | Hozzászólás

Nemes Nagy Ágnes: Ezt villamosmegállónál kell mondani, télen

Álldiga és várdiga,
járdiga és tánciga.

Erre, arra,
arra, erre,
nincs semerre,
nincs semerre.

Álldiga és várdiga,
járdiga és tánciga,
seje-huja-haj.

november 20, 2008 Posted by | Nemes Nagy Ágnes | Hozzászólás

Nemes Nagy Ágnes: Akácfa

Akácfa, akácfa,
sárga lombot hullató.
Kezemre, kezemre,
mintha hullna sárga hó.

Mintha hullna sárga hó,
csakhogy el nem olvadó,
járdaszélen nagy kupacban
színaranyként csillogó.

Hogyha belegázolok,
hogy zizeg és hogy ropog!
Mit csinálsz te? – kérdik.
Járok, járok sárga hóban,
színaranyban,
térdig.

november 20, 2008 Posted by | Nemes Nagy Ágnes | Hozzászólás