Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt hol nem…
Volt egyszer egy iciri
piciri házacska.
Ott lakott egy iciri
piciri kis macska.
Volt annak két iciri
piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri
piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri
piciri kis macska,
hová lett az iciri
piciri barmocska.
Bejárja az iciri
piciri kis erdot,
s nem leli az iciri
piciri tekergot.
Bejárja az iciri
piciri kaszálót,
s nem látja az iciri
piciri kószálót.
Rátalál egy iciri
piciri kis tökre,
bánatában iciri
picirit meglökte.
Felfordult az iciri
piciri tököcske,
benne a két iciri
piciri ökröcske.
Megörült két iciri
piciri ökrének:
Vége van az iciri
piciri mesének.

november 20, 2008 Posted by | Móricz Zsigmond | Hozzászólás

Móricz Zsigmond: Disznók az esoben

Perzsel a nap, meleg a nyár
Kinn a mezon a disznónyáj.
Vígan túrják fel a tallót,
Soha jobb dolguk még nem vót.

De csak felleg kerekedik,
Nagy zivatar közeledik,
Dörög az ég, eso meg jég,
Mintha dézsából öntenék.

Megrémült a disznók hada,
Fényes délben vágtat haza.
Mind rémülten karikázik,
Az új ruha még elázik.

Van visítás, van sivítás,
Jaj iszonyú a megázás,
Míg a falun végigérnek,
Egyre kurrognak a vének:

„…Hogyha én ezt tudtam vóna,
köpö-nyeget hoztam vóna!”
rásír a sok kis malac is!
„Én is, én is, én is!”

Ugy berontanak a kapuba,
Aki ott áll az utjokba,
Köszönni sem ér rá nekik,
Mint a semmit, úgy fellökik!

november 20, 2008 Posted by | Móricz Zsigmond | Hozzászólás

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed,
milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.

“Én vagyok a Mehemed!”
“Mi vagyunk a tehenek!”

Csodálkozik Mehemed:
“Ilyenek a tehenek?”

Számlálgatja Mehemed,
hányfélék a tehenek.

Meg is számol Mehemed
háromféle tehenet.

Fehéret, feketét, tarkát,
“Meg ne fogd a tehén farkát!”

Nem tudta ezt Mehemed,
s felrúgták a tehenek.

november 20, 2008 Posted by | Móricz Zsigmond | Hozzászólás