Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Kormos István: Dárius fia

Vettem gyönggyel
kivert kendot,
nem is kendot:
bárányfelhot,
három fillért
adtam érte,
szalmatündér
kérincsélte.

Alkudoztam
két sugárra:
napra, holdra,
zöld hajába,
hét fillérrol
írtam csekkem,
behúnyt szemmel
elverhettem.

Tíz jó fillér
a Dunában,
bátran úszhat,
ha kivágtam,
mért kéne u-
tána fussak?
Fia valék
Dáriusnak.

Reklámok

november 20, 2008 Posted by | Kormos István | Hozzászólás

Kormos István: Az aranyhalacska és a csuka

Hol volt, hol nem,
a Dunában,
volt egy csöpp aranyhalacska,
olyan kicsi, mint az ujjam,
a legeslegkisebb ujjam,
volt hát egy aranyhalacska,
aki mindig maga úszkált
Duna fodros hullámában;
úszkált apja háza körül,
sétált le és föl a vízben,
fickándozott a farkával,
míg egy ízben
találkozott a csukával,
a Duna
és minden vizek urával.

Úszott az nagy uszonyával,
iszonyú nagy uszonyával,
fröcskölte a vizet fennen,
olyan gyorsan ment a vízben,
mint a villamos a parton,
vagy annál is sebesebben.
Meglátta a csöpp áranyhal
s ráköszönt, de gyönge hangon:
– Jó napot kívánok,
csuka bácsi!
Hogy tetszik.lenni?
Mit tetszik csinálni?

Azt mondta erre a csuka,
a Duna
és minden vizek ura:
– Hallod-e, te kölök!
Kinevetsz?
Mindjárt elnáspángollak,
hogy meggebedsz!

– Csuka bácsi, kérem,
én nem nevettem,
csak köszöntem –
felelt az aranyhalacska;
de a csuka,
a Duna
és minden vizek ura,
mérgesen csak azt mondta:
– Megállj!…
Megállj, te kölök!…
S a méregtol,
ha lett volna neki,
csak úgy kunkorgott volna
a bajsza.

Azzal magát fogja,
és az aranyhalacska után úszik
nyomba.
Menekül ám a csöpp aranyhal,
nem mer szembeszállni olyan nagy
hallal,
mint a csuka,
a Duna
és minden vizek ura.
Úszik hazáig sebesen
hazaér csuromvizesen,
nyomában úszik a csuka,
a Duna
és minden vizek ura.

Zsupsz!
Udvarukba úszik
a csöpp aranyhal;
ott söpröget az apja
egy söpruvel, de naggyal.
Kérdi a fiát:
– Hát te, fiam,
honnan loholsz ugyan?
– Jaj, jaj – rnondja az arany-
halacska,
a csuka úszik a nyomomba.
Köszöntem neki, de hiába,
azt mondta:

“Hallod-e, te kölök!
Kinevetsz?
Mindjárt elnáspángollak,
hogy meggebedsz!”

– Micsoda? –
kiált az aranyhalacska apja.
– Méghogy megver a csuka? –
Azzal a söprujét kapja,
és úgy elveri a csukát,
a Duna
és minden vizek urát,
hogy azóta az aranyhal fiát,
azt a csöpp aranyhalacskát,
azt a kicsit,
icipicit,
olyan kicsit, mint az ujjarn,
a legeslegkisebb ujjam,
mindig
mindenkor
mindenütt
békiben úszkálni hagyja.

november 20, 2008 Posted by | Kormos István | Hozzászólás

Kormos István: Alma, alma, almafa

Alma, alma, almafa,
ékes aranyalmafa,
ez az álmos kicsi lány
elaluszik alatta.

Alma, alma, almafa,
ékes aranyalmafa,
ez az álmos kicsi lány
mit álmodhat alatta.

november 20, 2008 Posted by | Kormos István | Hozzászólás