Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Garay János: Egy ismeretlen széphez

Sugár, de teljes
A termeted,
Kis pille hordja
Lépésedet.

Hajad selyemből
Sötét bogár,
Elbontakozva
Egy tengerár.

Cseresznye-szácskád
Legszebb bibor,
Kedves magadka
Élet-vidor.

S mégis szemedben
Ábránd is ég,
Nem nap, nem is hold –
Egész egy lg.

Mindenben az vagy,
Ó bájalak,
Kit álmaimban
Óhajtalak.

S ó, hogyha ajkad
Ezüst szaván
A szép magyar szót
Még hallanám,

Ha tűz-szemedben
Lelked ragyog:
Ó hölgy, örökre
Rabod vagyok.

november 2, 2008 Posted by | Garay János | Hozzászólás

Garay János: A méhecske

Mihelyt jókor reggel felszikkad a haramat,
A méhecske többé nem ismer nyugalmat.
Repdes ide s tova virágról virágra.
Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra.
Megnéz figyelmesem minden virágkelyhet,
S örül, ha egy kicsi mézrevalót lelhet.
Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban,
“Sok kicsi sokra megy”, dúdolja magában.

november 2, 2008 Posted by | Garay János | Hozzászólás