Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Faludi Ferenc: Utra való

Ne maraszszuk, elmehet,
A mint tetszik, ugy vehet
A faképtül végbucsut,
Előtte az országut!

Hajdi! elment jó korán,
Éjfél után szaporán.
A kakas is megörült,
Vigan szóllott, hogy felült.

Minden lova rugjon fel,
A rudszege hulljon el,
Repedjen a gyeplő-szij,
Pinczetokja folyjon ki.

A forgószél kergesse,
Zápor eső vezesse,
Igen finom ember vólt,
Jó hogy tőlünk elpatkólt!

Reklámok

november 2, 2008 Posted by | Faludi Ferenc | Hozzászólás

Faludi Ferenc: Páras ének

Nehéz jó barátat,
Szives igaz társat
Találni;
De tőle nehezzebb
És keservessebb
Elválni!

Mert a két sziv
Ollyan kincs,
Ha egymáshoz hiv,
Mellynél drágább nincs.

november 2, 2008 Posted by | Faludi Ferenc | Hozzászólás

Faludi Ferenc: Nem szeretem, nem gyülölöm…

Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem kerűlöm,
De mégis
Nála nélkül nem lehetek
Én is.
Csak tisztelem, csak becsülöm,
De mégis
Nála nélkül lélekzetet nem vehetek.

november 2, 2008 Posted by | Faludi Ferenc | Hozzászólás

Faludi Ferenc: Felfuvalkodottnak megfordúlt szerencséje

Így jár, ki felfúvalkodik,
Magas helyre ágaskodik!

A szerencse megalázza,
Véletlenűl legyalázza;
Kiveti öléből,
Kiveti kedvéből.

El ne bízd magadat,
Hogy ne valld károdat:
Édes barátom!
Fogadd tanácsom.

november 2, 2008 Posted by | Faludi Ferenc | Hozzászólás

Faludi Ferenc: Az Ur Jézushoz

Jézus, szivem szép szerelme!
Az én lelkem gerjedelme
Buzgón szeret tégedet;

Nem azért, hogy üdvezüljen,
Tüzre, kinra ne kerüljen, –
Másként szeret tégedet.

Ingyen Uram, te szerettél,
Teremtettél, megszenteltél,
Megváltottál engemet:

Ugy, én szivem szép szerelme!
Az én lelkem gerjedelme
Ingyen szeret tégedet.

Ebben a hív szeretetben,
Hóltig való tiszteletben
Vigan ontom véremet,

Vigan néked én Istenem,
Drága kincsem és mindenem,
Feláldozom éltemet!

november 2, 2008 Posted by | Faludi Ferenc | Hozzászólás

Faludi Ferenc: A megfordúlt szerencsén való epekedés

Az epeszti szívemet,
Keseríti kedvemet,
Hogy szerencsém változott,
Tőlem messze távozott.

Nincsen ember, ki megszánjon,
Vigasztalást ki kívánjon.
Nem segítnek,
Nem enyhítnek,
Megútáltak az egek.

november 2, 2008 Posted by | Faludi Ferenc | Hozzászólás