Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Enyedi György: Mi lesz ebédre?

Vajon mi lesz ebédre? –
tunodik az egérke.
Ugyan, milyen jó falat
lapul a fedo alatt?
Uccu! Lábujjhegyre áll,
a fazékra kandikál,
s képen törli úgy a goz,
hogy prüszkölni alig gyoz.
Nohát – dünnyög szegényke –
ilyet fozni ebédre!

Reklámok

november 20, 2008 Posted by | Enyedi György | Hozzászólás

Enyedi György: Hol az olló?

– Komámasszony, hol az olló?
– Imént kérte el a holló.
Gyolcsinget varr az urának,
fodros kötényt a hugának,
posztóujjast a fiának,
hálósipkát az ipának,
bársonymellényt a napának
s rakottszoknyát – jómagának.
El is készül egykettore –
mához három esztendore.

november 20, 2008 Posted by | Enyedi György | Hozzászólás

Enyedi György: A vonat

Si-ha-ha-ha,
Fut a vonat,
repíti az
utasokat.
Ha hegynek megy,
a kerekek
ezt suttogják:
“Se-gít-se-tek!”
Ám ha völgyben
vígan szalad,
füstje keskeny
ezüstszalag.
S ha a völgyet
már megunta,
besurran az
alagútba!

november 20, 2008 Posted by | Enyedi György | Hozzászólás

Enyedi György: A hóember

Fekete szén a szemem,
szép sudár a termetem,
orrom répa, nagy darab,
a fejemen vaskalap.

Szám is van, fülemig ér,
hónom alatt seprunyél,
s hósubámon – még ilyet!
kilenc apró gomb fityeg.

Ág hegyérol csöpp veréb
szállt a vállamra elébb:
arra volt kíváncsi tán,
hogyan szelel a pipám?

november 20, 2008 Posted by | Enyedi György | Hozzászólás