Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Bezerédj Amália: Macskafi

Volt egy piciny cica,
És azt a kis Vica
Mindig hordozgatta,
Tejjel jól tartotta;
De a cica rossz volt,
Ha mérges volt, karmolt.
Egyszer Vica játszott,
A cicához ugrott
S simogatta szépen:
De az mérges éppen,
Vicán olyat karmolt,
Hogy a vére is folyt.
Kis Vica sikoltott,
Cicától elfutott;
“Egyél csak egeret,
Mondja – nem kenyeret;
Tejet sem kapsz többet,
Cicát kapok szebbet;
Azt tejjel itatom,
Szépen simogatom.”
Már most sírt a cica,
S könyörgött, hogy Vica
Tovább is szeretné
És tejjel etetné:
Ígérte is volna,
Hogy már nem karmolna,
De Vica elfutott,
S egyre haragudott.
“Mért bántod a cicát?
Mért meg nem eteted?
Talán elfelejted?”
Vica mondja: “Rossz volt
A cica, megkarmolt.”
“Hát ha te rossz voltál,
mást meg is karmoltál?”
Édes anyja így szól –
“Gondold te csak meg jól,
Ha nem etetnélek,
Nem is szeretnélek
Soha többé téged:
Mi lenne a véged? –
De ha te vétettél,
S aztán könyörögtél,
Akkor én mit tettem,
Szólj, és mit feleltem?”
“Engem megcsókoltál
És megbocsátottál”,
Így felel kis Vica.
“Jer ide kis cica,
Tejjel megitatlak,
És megsimogatlak.”

november 2, 2008 Posted by | Bezerédj Amália | Hozzászólás

Bezerédj Amália: Karácsony ünnepén

Várva vártuk, hogy eljöjjön
Szent karácsony ünnepe,
Kis fiúknak, leányoknak
Legkedvesebb öröme.

Mert ilyenkor a jó angyal
Megjelenik rendesen,
A sokféle ajándékot
Éjjel hozza csendesen.

Kis Jézuska küld a jóknak
Aranyozott, rakott fát,
Ez ám még csak a gyönyörű!
Van rajta sok cukros báb.

Mi ezt látva, jó kedvünkben,
Azt sem tudjuk, mit tegyünk,
Jó szülőink mosolyogva
Nézik hogy mi örülünk.

november 2, 2008 Posted by | Bezerédj Amália | Hozzászólás

Bezerédj Amália: A csiszonka

Nem régiben ismertem egy
Ép növésű fiúcskát,
Jó szülői jót akarva
Iskolába járatták.

Jól tanult, tanítója
Nem panaszolt reája;
De mint sok más fiúcskának,
Volt egy kóros hibája.

Télen, midőn nagy hidegben
Az utcákra jég fagyott,
Meg-megállt ő csiszonkázni,
Mikor egy kis rést kapott.

De egyszer lesz, a mi nem volt!
S amint im így mulatott,
Vigyázatlan volt a lépés,
Zsupsz! – szegényke elbukott.

“Jaj Istenem! jaj Istenem!”
– Sikoltott, de hiába:
Jó emberek vitték haza,
El volt törve a lába.

Bús szülői szívszakadva
Láttál így a gyermeket,
Lefektették, orvost hívtak,
Haj be sokat szenvedett.

Fölgyógyult, de görbe lábbal
Most is sántán lépeget;
Siratva e hibát, de már
Eső után köpenyeg.

november 2, 2008 Posted by | Bezerédj Amália | Hozzászólás