Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Amade László: Szerelmemet ha vizsgálom…

1.
Szerelmemet ha vizsgálom,
Álnokságát tapasztalom;
Édesgetett még megejtett,
Még hálójában keritett,
Most jól látom, mi haszna.

2.
Zárva tartott, mint egy rabját,
Megkötözött mint sajátját,
Meg is kínzott, mert kegyetlen,
Igy bánt velem kémélletlen`,
Igy fizette szolgáját.

3.
Incselkedett körülettem,
Hittem, mert még nem ismertem,
Nem vólt nyugtom, meghóditott,
Praktikája elálmitott:
Ah, melly nagyot vétettem!

4.
Lássa kiki, mit szeressen,
Megfontolja, kinek hidgyen!
Ámbár édes, azért nem méz,
Ámbár fénlik, lehet csak réz:
Példát rólam vehessen.

5.
Éltem ugyan vig napjaim`,
Vóltak kényes mulatságim!
De melly hamar elfolytanak!
Mint az árnyék, elmúltanak!
Értek ezer fájdalmim.

6.
Szemérmetlen az Cupido,
Nyughatatlan, nem állandó;
Nem is isten, istentelen,
Mert nincs benne az kegyelem,
Nem is egyéb csak kinzó.

7.
Szerencsétlen szerelmemben
Ha voltam is ámbár egyben,
Nem fog többet hódittani,
Nem fog rajtam uralkodni,
Boldog vétkem ezekben.

8.
Igy próbálta meg ezeket,
Az ki irta ez verseket;
Jövendőben megmutatja,
Mindenekkel megtudatja,
Mért szenvedett illyeket.

Reklámok

november 2, 2008 Posted by | Amade László | Hozzászólás

Amade László: Kukuku, kukucskám…

1.
Kukuku, kukucskám!
Szállj én hozzám madarkám!
Szivem hozzád hódul,
Ha lát, ugyan újúl,
Készen vár már kalitkám.

2.
Áj, áj, én reményem!
Ne bánj vélem keménnyen,
Áj, mint simogatlak,
Sipocskámra hílak,
Szelédülj hozzám, én kincsem!

3.
No, no, no, ne siessél,
Vagy szivemet is vidd el,
Véled elrepűlök,
Szárnyocskádra kelek,
Tőled nem pártolok el!

november 2, 2008 Posted by | Amade László | Hozzászólás

Amade László: Isten hozzád! Szivem…

1.
Isten hozzád! szivem
Mert tőled távozik,
Zokog s kinoz, hivem,
Hogy érted lángozik;
Mert az nélkül köll lennem,
Kit hóltig köll szeretnem:
Ez a legnagyobb kin,
Szivem már nem enyim.

2.
Engedd, had csókoljam
Szép s kegyes kezedet,
Lássad (Szánjad), mint folytatom
Zálogúl könyvemet;
Igaz, s hozzád hiv szivvel
Ki szeret gyötrelemmel,
Vedd én végső csókom`!
Mert már meg köll válnom.

3.
Kényes óráidban
Rólam emlékezzél;
Ha látsz árnyékomban,
Ki szeretett, nem él:
Akkor magad isméred,
Hitetlennek nevezed,
De már késő lészen, –
Midőn sírban lészen.

november 2, 2008 Posted by | Amade László | Hozzászólás