Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Móricz Zsigmond: Disznók az esoben

Perzsel a nap, meleg a nyár
Kinn a mezon a disznónyáj.
Vígan túrják fel a tallót,
Soha jobb dolguk még nem vót.

De csak felleg kerekedik,
Nagy zivatar közeledik,
Dörög az ég, eso meg jég,
Mintha dézsából öntenék.

Megrémült a disznók hada,
Fényes délben vágtat haza.
Mind rémülten karikázik,
Az új ruha még elázik.

Van visítás, van sivítás,
Jaj iszonyú a megázás,
Míg a falun végigérnek,
Egyre kurrognak a vének:

„…Hogyha én ezt tudtam vóna,
köpö-nyeget hoztam vóna!”
rásír a sok kis malac is!
„Én is, én is, én is!”

Ugy berontanak a kapuba,
Aki ott áll az utjokba,
Köszönni sem ér rá nekik,
Mint a semmit, úgy fellökik!

Advertisements

november 20, 2008 - Posted by | Móricz Zsigmond

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: