Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Harcos Katalin: Vágyódás

Kezem sápatag, lankadtszárnyú madár.
Riadtan rebben, s elnyugszik ölemben.
Emlékszik még…  új érintésedre vár,
lágyan megbújna forró tenyeredben.

Szemem tüzes smaragd.  Őrzi tekinteted,
zöld tóként tükrözi vissza a mosolyod.
Magába zárt már rég. Elszöknöd nem lehet.
Szorítsd homlokomhoz gondűző homlokod!

Lelkem csapongó szél, mely utánad kutat,
vágyakkal terhes, sóvárgó fuvalom.
Téren és időn át megleli az utat,
s hozzád szegődik végtelen utakon.

Reklámok

november 20, 2008 - Posted by | Harcos Katalin

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: