Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Ladányi Mihály: Utánad kószálok

Utánad kószálok, amikor egy nőt követek egész este.
És a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak.
Arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.
Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,
Esetlenül és reménytelenül várnak Rád.
Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom, aki megadatik.
De aztán újra csak egész este követek valakit,
Aki a sarkon visszapillant,
És újra látom, nem Te vagy.
Ma is a másik utcában ring a szoknyád,
És én meggyújtva villanyom,
Sokáig nézem az alvó lányt,
Aki feljött este,
Hisz keres valakit, akárcsak én,
Amikor egy nőt követek,
Mert ismerős, ahogy hajába túr a szél,
És feketén, széjjelteríti vállain
Az álmaim.

Reklámok

november 20, 2008 Posted by | Ladányi Mihály | Hozzászólás

Arany János: Híd-avatás

Szólt a fiú:”Kettő, vagy semmi!”
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta … késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
“Egy fiatal élet-remény.”

A kártya nem “fest”,- a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!… ő vándorútnak
– Most már remény nélkül, magán –
Indúl a késő éjszakán.

Előtte a folyam, az új híd,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré “Szűz-Szent-Margit” nevet.

Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri;-
Lenn, csillagok száz-ezrei.

S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ôsz, gyermek, ifjú, hajadon.

Előbb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
“Új híd! avatni mind! vigan.”

“Jerünk!… ki kezdje? a galamb-pár!”
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
“Egymásé a halál után!”
S buknak,- mint egykor igazán.

Taps várja.- “Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!”
“Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!”
S elsímul a víz tükre lenn.

Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
“Én a quaternót elszalasztám!”
“Én a becsűletet,- pedig
Viseltem négy évtizedig.”

S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú:”Én most tanúlám
Az elsőt; pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!”

Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
“Hordozta ez, míg bírta vállal,
A létet: mégis nyomorog!”
Fogadd be, nyílt örvény-torok!

Unalmas arc, félig kifestve –
Egy úrinő lomhán kikel:
“Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!”
Ezt is hullámok nyelik el.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
“Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napoleont!”
A többi sugdos:”a bolond!…”

Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
“Lábszijjra várt a mesterem:
No várjon, míg megkérlelem!”

“Én dús vagyok” kiált egy másik
“S élvezni többé nem tudom!-”
“Én hű valék a kézfogásik
S elvette Alfréd a hugom’!”
Eltűnnek mind, a járt uton.

“Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó!”-
“Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó.-”

Így, s már nem egyenkint,- seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölröppenve, szállanak.

Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.

Néz a fiú … nem látja többé
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sűrübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.

S nincs ellenállás e viharnak,-
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak.-
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd,- csend mindenütt.

november 20, 2008 Posted by | Arany János | Hozzászólás

Harcos Katalin: Vágyódás

Kezem sápatag, lankadtszárnyú madár.
Riadtan rebben, s elnyugszik ölemben.
Emlékszik még…  új érintésedre vár,
lágyan megbújna forró tenyeredben.

Szemem tüzes smaragd.  Őrzi tekinteted,
zöld tóként tükrözi vissza a mosolyod.
Magába zárt már rég. Elszöknöd nem lehet.
Szorítsd homlokomhoz gondűző homlokod!

Lelkem csapongó szél, mely utánad kutat,
vágyakkal terhes, sóvárgó fuvalom.
Téren és időn át megleli az utat,
s hozzád szegődik végtelen utakon.

november 20, 2008 Posted by | Harcos Katalin | Hozzászólás

Tóth Árpád: Lélektol lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

november 20, 2008 Posted by | Tóth Árpád | Hozzászólás

Reményik Sándor Kegyelem ppt

ReméNyik Kegyelem

View SlideShare presentation or Upload your own. (tags: békés baptista)

november 20, 2008 Posted by | Reményik Sándor | Hozzászólás

József Attila Mama ppt

Mama

View SlideShare presentation or Upload your own. (tags: zoltán latinovits)

november 20, 2008 Posted by | József Attila | Hozzászólás

József Attila versek ppt

Versek

View SlideShare presentation or Upload your own. (tags: poem poet)

november 20, 2008 Posted by | József Attila | Hozzászólás