Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Wohl Janka: Ha elhagyottan…

Ha elhagyottan, fényes pusztaságban,
Magányosan a nagy, zsúfolt világban
Feledve áll egy szenvedő,
Ez az, akin minden szem kérdve nyúgoszik,
Kin az egész világ megosztozik:
A nő, kire Isten átkát veti:
“Adjátok, emberek, a hírt neki!”

Ha van, kit a gúny éles nyila bántson,
Kit az egekből le a sárba rántson
Démoni kéj mosolyival,
Ez az, ki lelkét küldi az örök felé,
Fájdalmi szárnyain világ elé:
A nő, kire Isten átkát veti:
“Legyen költői, nyílt szíve neki!”

Ha van, ki őrült, égő vággyal járja
A nagyvilágot, boldogságát várva,
S hiába vár, eped, sovárg –
Ez az, kit a dicsőség keble felkarolt,
Kit a világ nagyok közé sorolt:
A nő, kire Isten átkát veti:
“Babér környezze homlokát neki!”

Advertisements

november 2, 2008 - Posted by | Wohl Janka

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: