Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Ungvár-Németi Tóth László: A` szerencse.

Siket, `s vak a` Szerencse,
Nem hallja a` Könyörgést;
`S nem látja a` Könyörgőt;
Mellyért is állhatatlan,

`S bizonytalan Kegyelme.
A` mit csinált, le rontja;
A` mit kötött, el oldja;
A` mit rakott, le dönti;
`S a` mit viszen, le ejti.

Ugyan azt, ha kedve hozza;
A` Styx alá taszítja.
Másiknak annyi terhet,
`S málhát kötöz nyakába,
Hogy a` szegény Szarándok
Csak tétováz alatta.

Hogy így velem ne bánjék;
Mivel, ha kedve tartja,
Hogy bútyorát emeljék,
Tartson tevét magának;
Ha pedig tekézni kíván,
Tartson tekét magának.

Reklámok

november 2, 2008 - Posted by | Ungvár-Németi Tóth László

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: