Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Ungvár-Németi Tóth László: A` Papagáj

Egy otromba nagy Papagáj ki rontván ketreczét,
Megyen egy berekbe, hogy magának, társai`
A` több madárkák seregökön rangot vegyen.
E` végre követi a` hamis Tudósokat,
Tekintetökre, és hangjokra nézve is.
Gyaláz, `s ki gúnyol mindent. Neki a` Fülmile
Vontatva; a` Kenderike sehogy sem énekel;
A` kis Barázda-billegető pedig, – talám
Tudhatna, úgy mond, valamit, a` mint ismerem,
Ha ugyan tanulna, `s én lehetnék mestere,
Nincsen madár, nincs egy sem, a` melly ö neki Kedvére szólna.
Innen a` leg ékesebb Madárka-dalt is ketté vágja, `s meg szegi.
Egykor meg unván mások is a` gyalázatot,
Meg kérik a` Papagájt; “Uram ! szólj már Te is,
Ne csak fütyölj mindég, beszélj, vagy énekelj,
`S hagyjad, csodáljuk, és kövessük szép szavad`.
Mikor a` Papagáj rémülten; Uraim! igy felel,
Én jól fütyölök; de énekelni nem tudok! –

Advertisements

november 2, 2008 - Posted by | Ungvár-Németi Tóth László

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: