Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Réthy László: Északon.

Drammen táján Norvégiában
Járok a fjord körűl magam:
Nézem, hogy a napfényes víznek
Mily csodás smaragd tűkre van.

A törpe nyírfák lombjaikkal
Üdvözlik a szerény nyarat,
S egy fenyőfán kopogni hallok
Egy megviselt bús madarat.

Temetés jön s a norvég zászlót
Viszi egy aggastyán elűl,
Megkapja e díszt minden honfi
A nemzettől – búcsú jelűl.

Velük megyek s egy erdő szélén
Elérjük a kis temetőt.
Meghajlik a zászló s a holtat
Átöleli az anyaföld.

Eloszlik a nép s én magamba’
A kápolna felé megyek:
Ócska, kopott fala, küszöbje,
S megroskadtak az ereszek.

Szegény kápolna, mennyit állt ki,
Évtizedek lassú során?
Mi mindent látott? – … bút, bajt …
gondot.
S korát is elfeledte tán?

A bejárat felett egy tábla! …
S szivem megdobban hangosan:
Azon a kicsi ócska táblán
A születésem éve van.

(Norvégiai emlék.)

Reklámok

november 2, 2008 - Posted by | Réthy László

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: