Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Réthy László: A gondviselés.

Mily szép a Föld! – mező ha zöldel
S nyár derekán aranykalászt terem;
A folyamakban hal tenyész s a háló
Nem jő fel zsákmány nélkül sohsem.

A nyáj s a csorda legelész s a csengő
Elhallik messze, – idyll, hangulat;
Az erdő szélen kürt szól s roskadó
Szarvast űz egy vídám 1ovascsapat.

A kertben méhkasok szép rendben állnak,
Kis nyilásukon méhek nyüzsgenek,
S ha édes mézzel megtelt már a kas,
A méhtől elszedik – az emberek.

Mert emberek vagyunk! – urak! – s a földtekén
Azért van állat, növény, – gyöngy s arany,
-lsten rendelte igy, a jó, a bölcs: –
Hogy mienk legyen minden, ami van.

S az oltárokról tömjén füstje száll
Az Égbe, honnan minden jó ered;
Hozsánna a nagy, szent, bölcs Gondozónak
Ki minket embereket így szeret!

De ám a mezők liliomait
Is ő teremté s öltözteti fel!
S a póknak is ő adta, hogyha éhes
Hálójával a legyet fogja el.

A vércsének, hogy gyors csapással
A szegény fürjet fojtsa meg,
Midőn a barázdákba’ futva
Rovarra vadász kicsinyeinek.

Ha erdő mélyén andalogsz s a lombok
Között hallod a csalogány dalát:
Nem látod-e sötéten elsuhanni
A leselkedő fekete halált?

Öldöklés mindenütt – Az élet
Ily zordon, sivár terven épült!
Egy Alkotó szerzette ezt a sok kínt?
Nagy nevének – díszül, dicsőségül?

Mi gyönyört lel ez alkotásban,
Hogy teremtményi egymást falják?
Hogy oda dobta a szegényt s a gyengét
A zsarnoknak, – hogy azt uralják?

Mi gyönyört lel az ádáz küzdelemben,
Mely nemzet s nemzet közt dúl véresen,
A világtörténet évezrein …?
-Mondjátok hittudósok meg nekem!

Mondjátok meg, hogy mi értelme van
A “fátumnak” mely vakon szórja szét:
-Nem válogatva jóba’, rosszba’ –
A pusztulás s a halál mételyét?

A véletlennek mért van ily hatalma?
A rendszerbe hogy illlik ez bele,
Amelyet alkotott s vezérel
Egy gondviselő atyai keze?…

Nem, nem! Nem vagyok én hitetlen,
De Zarathustra vallása igaz!
Két Isten van: egy Jó és egy Gonosz!
S amit látunk magunk körűl a földön,
Mérhetlen sok száz emberöltőn.
Örömet, kínt, diadalt és nyomort,
Mit a forgó szerencse szele összehord:
E két Istennek örök harca az!

Reklámok

november 2, 2008 - Posted by | Réthy László

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: