Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható

Lithvay Viktória: Ferenczy Teréz emléke

Ifjú valál, de nem volt örömed,
Szívedben csak a fájdalom lakott.
Mások alig ösmernek könnyeket,
S neked az ég oly sok könnyet adott!
Panaszra ajkad mégis nem nyílott,
Csupán szívedből méla dal fakadt,
S te azt is keresztüllőtted legott,
Nem várva be, hogy az majd megszakad!

Mi fájt neked, leányka, oly nagyon?
Az emberek szerettek tégedet!
Az fájt, ugye, hogy köztük egy vagyon,
Ki téged forrón nem szerethetett?
S a fájdalom sötét határiban
Örömvirágot nem talált szemed,
Csak kín lakott szivednek harciban,
Jobb is, hogy téged a sír elfedett!

Amit az élet tőled megtagadt,
Megadta a sír, bárha oly sötét;
Itt elvesztetted szívnyugalmadat,
S a túlvilágon újra felleléd!
S azért nyugodj hát békén, csendesen,
Mi majd virággal fedjük sírodat,
Emléked nálunk örökös leszen:
Költészeted szent ereklyénk maradt!

Reklámok

november 2, 2008 - Posted by | Lithvay Viktória

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: