Móra Ferenc: A csókai csóka

Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy o télen-nyáron,
Örökkön-örökké
Feketében járjon.

Ahogy így tunodik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.

“Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön beloled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek feloled.”

Nagyeszu rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vigan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belole,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felole?

“Azt hiszem, galamb vagy” -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belole a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.